szösszenetek

De értelmetlen dolog nem keresni és nem akarni, mert aki nem keres, az elkezd találni, és aki nem akar már akarni, annak az élet elkezdi lenyomni a torkán a halat meg a sült krumplit, egészen amíg nem hány, aztán a hányást nyomja le a torkán, egészen amíg ki nem hányja a hányást, aztán meg a kihányt hányást, amíg lassan el nem kezdi megszeretni. A hajótörött ínyenc, a sivatagba vetett részeges, a börtönbe zárt parázna, ők a boldogok. Éhezni, szomjazni, vágyakozni, mindennap újra és mindennap hiába, a régi jó kaja, a régi jó pia, a régi jó kurvák után, ennél közelebb nem jutunk a boldogsághoz, az új tornáchoz és a legeslegújabb kerthez.

S.B.: W

22:02

    Megyünk az Agyrém-térre,
    Megyünk az Agyrém-térre,
    Megyünk az Agyrém-térre
    Tün-
    Tet-
    Ni!

    Megyünk az Agyrém-térre,
    Megyünk az Agyrém-térre,
    Megyünk az Agyrém-térre
    Az Agyrém-téren
    Nincs
    Sem-
    Mi.

    No, akkor menjünk haza,
    No, akkor menjünk haza,
    No, akkor menjünk haza,
    Föl-
    Ten-
    Ni!

    Az üres fazekakat,
    Az üres fazekakat,
    Az üres fazekakat
    A
    Gáz-
    Ra!

    Tegyük föl a levegőt,
    Tegyük föl a levegőt,
    Tegyük föl a levegőt
    Meg-
    Fő-
    Ni!

     (P.Gy.: P.t.m.)

23:45

És egymás karján nyugtatva fejünk

cigarettáztunk bámultuk a mennyezetet

boldogan és fáradtan mintha utána

volnánk És a széljárta gömbben

vonultak úszva lebegve fehér felhők

elúsztak az ablak bal sarka felé

de újak jöttek visszaterelve

a kék rónán széledező tekintetet

szűkebb térségre Szótlanul így beteltünk

a váltakozó néznivalóval És elaludtunk

P.Gy.:A.v.l.]

20:24

A nehéz és sűrű fürtök illata nem édes, hanem rideg és érdes, mint a forgácsolt fémek vagy miként a nyers marhahús.

[N.P.: P. t.]

1:54

Az a bizonyos dolog, ami várakozott mostanáig, fölriadt, és rám rontott, most hatol belém, tele vagyok vele.- Nem baj: a Dolog én vagyok. A létezés fölszabadulva, elszabadulva elönt. Létezem.

Létezem. Milyen édes, milyen édes, milyen lassú érzés. És könnyű is: mintha magától lebegne a levegőben. Mozog.

Felriadok: ha legalább azt meg tudnám akadályozni, hogy gondolkodjam, máris jobb lenne a helyzet. Nincsen érdektelenebb dolog, mint egy gondolat. Még az emberi testnél is érdektelenebb.

…soha sincs vége. Rosszabb, mint bármi, mert felelősnek érzem magam, cinkostársnak. Itt van például ez a gyötrő kérődzés: létezem, én tartom fent ezt a létezést. Én.

Létezem. Azt gondolom, hogy létezem. Ó, micsoda hosszú-hosszú szerpentin ez a létérzés.

A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom…és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam. Most is- bármilyen szörnyű-, azért létezem, mert iszonyodom a létezéstől. Én magam vagyok az, én; aki kihúzza magát a semmiből, amire törekszik: gyűlöletem a létezés ellen, utálatom a létezéstől csupán megannyi módja annak, hogy biztosítsam létezésemet, hogy belemerüljek a tulajdon létezésembe.

A nyálam édeskés, testem langyos; üresnek érzem magam. Bicskám az asztalon…elégedetten nézem, hogy a papírlapon, az előbb odarótt sorokon kis vértócsa képződött, amely- végre!- már nem azonos velem…alvadni kezd...mintha rozsdás volna…a hideg ing a bőrömhöz tapad…súlyom ránehezedik a padlóra. Vagyok.

…simogatni a fehér lepedő kivirágzásának közepette a kivirágzott fehér testet, amely szelíden hátraesik, meg fogom érinteni a hónaljak üde nyirkosságát. A test elixírjeit, bájitalait és bűvös nedveit, vajon behatolok-e a másik ember létezésébe, a létezés súlyos, édes, édes illataitól átitatott piros nyálkahártyák közé, vajon érezni fogom-e létezésemet az édes, nedves ajkak között, a halvány vértől piros ajkak között, amelyek létezéstől átitatva vonaglanak és tátonganak, világos színű genny itatta át őket, érezni fogom-e létezésemet, a nedves cukros ajkak között, amelyek úgy könnyeznek, akár két emberi szem? Húsból való testem létezik; hús nyüzsög és lassan keveri-kavarja, folyadékokat, tejszínt kavar, hús kavar-kever és kever és kever, édes cukros víz testemben, vér kezemben, fáj, sebzett testem édeskés vére, kavarog, rohan, én is rohanok, menekülök, aljas merénylő vagyok, sebzett, aljas ember, léttől sebzett ezeknek a falaknak a mentén. Fázom, lépek egyet, fázom, még egyet, befordulok balra, befordul balra, azt gondolja, hogy befordul balra, őrült- őrült vagyok-e csakugyan?

Minden ki van töltve, mindenütt ott a sűrű és súlyos és édes létezés. De túl ezen az édességen, megközelíthetetlenül és sajnos mégis oly messze, ifjan, kérlelhetetlenül, derűsen és fölényesen ott van…ott van ez a Szigor.

Semmi. Léteztem.

(J.P.S.:A.u.)

19:54

A közelebb ülő kedvtelve mesélte: összejött a falu minden lakója, nők is, gyerekek is, hogy lássák, ki voltak vezényelve, hogy tanuljanak belőle, ahogy a kovács vasat forral hatalmas tűzön egy edényben, s amikor a vas már folyt, a megkötözött, álló tolvajnak sálat tekertek a nyakába és kétfelé meghúzták. A tolvaj erős volt és sokáig bírta levegő nélkül, de aztán csak kitátotta a száját és levegőért hápogott; na akkor a kovács segéde beleöntötte a gégéjébe a forró vasat, szépen megitatta vele, hát el is égett a tolvaj bele, jött kifelé a megnyílt mellkasán, a szétnyílt hasán keresztül az izzó fém, és még élt a tolvaj, de üvölteni nem bírt, mert a torka nem volt már meg neki, csak rángott és égett belülről kifelé, és elesni se bírt, tartották a sálat húzók kétfelől, és lett belőle egy lecsorgó fémszobor elevenen.

(S.Gy.:F.)

14:46

Bátran viseld magányodat,
én számon tartalak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt,
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

(P.J.:M.)

23:20

Úgy tűnik ugyanis, hogy a marihuána enyhe hallucinogén hatása, tartós, napi használat esetén egy olyan, többé- kevésbé állandósult módosult tudatállapothoz vezet, amelynek következtében a használó kapcsolata jelentősen gyengülhet az őt körülvevő racionális világgal. Ennek következtében a használó életében fokozatosan egyre kisebb jelentőségűek lesznek azok a kapcsolatok, amelyek a drogokat nem használó személyekhez fűzik őt, hiszen a benne kialakult világ megosztása ezekkel a személyekkel nem lehetséges. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor létrejön egy szűkebb baráti kör, amelyben a marihuánahasználat mindennapivá s egyben a társaságot összetartó egyik legfontosabb erővé válhat. Ezen a körön belül ugyanis nincsenek meg azok a kommunikációs gátak, amelyek a nem használók irányába- mindkét oldalról- jelentős akadályát jelenthetik a használók fenntartásának. Ez a folyamat ugyanakkor tovább erősíti önmagát, hiszen a saját világba visszahúzódott használó számára a külső, „racionális” világ így még inkább szorongáskeltővé válik, ami hosszú távon tovább növeli a külső világtól való elidegenedést. Ezt a jelenséget erősíti a marihuána hatásában megjelenő azon kettősség, hogy míg a drog maga alapvetően szorongáskeltő hatású, addig az akut hatás, a külvilág racionális tényezőitől való eltávolodás révén csökkentheti a szorongást.

(D.Zs.:M.)

14:26

Ember! Figyelj a szóra!
Mit mond az éji óra?
Mélységes álmom
Váltotta virradóra:
Létünk mi mély!
Nap nem gondolta volna.
Fájdalma mélyre nyúl -
Mélyebbre az örömvágy:
Bú mondja: "Múlj!"
A kéj örökkön élni vágy -
Örökkön élni vágy!

(F.N.:I.sz.Z.)

0:59

Hogy kellenek a szombat reggelek,
hol csigatelve szívem és a szám,
hol kávé brummog, hogyha felkelek
helyettem is, ha nyelvem lomha tán.
Hogy kellene a harsány napsütés,
csíkos terasz egy portugál hotelben,
ropogtatnánk a cukornádat és
szájon csókolnálak a fotelben,
a szádnak boldog pékillata lenne
és pékfiúcskák sürögnek benne,
épp rollniznának valami csudát,
s mint kakaós csigában,
úgy forogna a boldog csönd a szánkban
csak lusta nyelvünk járná át meg át.

(P.N.L.:P)

0:01

Hideg és rideg, gyáva, vad
tömeg- röhögnek, hogyha hallják,
mit mond a fenséges igazság
s a százados tapasztalat.
Igazatok van, okos népek
minek a szabadság szava!
Nyájat szabaddá tenni vétek,
csak vágd vagy nyírd- és jusson a
sok egymást váltó nemzedéknek
ostor és kolomp és iga.

(A.S.P.)

1:07

Mi jobb, az olcsó boldogság, vagy a magasztos szenvedés?
...
A világ pusztuljon el- vagy én teát ihassak? Azt felelem inkább a világ pusztuljon el, csak én ihassak mindig teát.
...
Otthon jobbára olvastam. Mindazt, ami szüntelenü forrt bennem, külső benyomásokkal akartam elfojtani. A külső benyomások közül pedig csak az olvasás volt számomra hozzáférhető. Az olvasás természetesen sokat segített- felajzott, élvezetet szerzett, kínt okozott. De időnként bosszantóan meguntam. Mégiscsak mozogni akartam, és ilyenkor belemerültem valami pocsék, sötét alvilági züllésbe, vagy inkább csak züllögetésbe. Hitvány szenvedélyeim örökös beteges ingerültségem folytán égetően hevesek voltak. Indulataim hisztérikus rohamokba, sírógörcsökben törtek ki. Az alváson kívül nem volt mihez folyamodnom, vagyis akkor a környezetemben nem volt semmi, amit tisztelhettem- becsülhettem volna, amihez vonzódtam volna. Ráadásul egyre gyűlt bennem a keserűség; hisztérikus mohóság támadt bennem az ellentmondások és az ellentétek iránt, ezért adtam züllésre a fejemet.
...
Egyébként tudjátok mit: meggyőződésem, hogy a magamfajta odúlakót féken kell tartani. Az ilyen képes negyven esztendeig némán ott gubbasztani az egérlyukban, de ha egyszer kibújik a napvilágra, és megered a nyelve, akkor aztán beszél, beszél, beszél...

(F.M.D.:F.a.e.)

0:40

Hogy senki be ne lásson lelkem mélységébe és végső akaratába- e végre találtam ki magamnak a hosszú derűs hallgatást.
...
Csak téli viharaim fütyülését hallják azok az irígykedők, fenekedők, ezek a füstös, szobától fülledt, elhasznált, megpenészedett, besavanyodott lelkek, akik körülvesznek- hogy bírná elviselni irígységük az én boldogságomat.
Boldogságomat viszontagságokkal környékezem. Hadd halljanak vacogni és sopánkodni a téli hidegtől a szegény bandzsal gazfickók körülöttem. Hadd szánjanak engem is és hadd sopánkodjanak rajtam fagyott bütykőim miatt: "még megfagyni látjuk a megismerés jegén!"- így siránkoznak. Ezenközben pedig én meleg lábakkal keresztül- kasúl futkosom a magam olajfa-hegyén: olajfa-hegyem napos zugolyában dalolgatok és nevetek.

(F.N.:I.sz.Z.)

0:30

A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idő zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.

(Cs.G.: Ó)

0:25

A jelenvalólét pedig mindenkor a lét ilyen, vagy olyan módján az enyém. Hogy éppen milyen módon, az valamiképpen mindig már eleve el van döntve. A létező, amelynek számára létében e létre megy ki a játék, létéhez mint legsajátabb lehetőségéhez viszonyul. A jelenvalólét mindenkor a maga lehetőségeként van, nem csupán tulajdonságszerűen "rendelkezik vele", mint valami kéznéllevővel. És mivel a jelenvalólét lényege szerint mindenkor a maga lehetősége, ez a létező létében képes önmagát "megválasztani", elnyerni, elveszíteni, illetve sohasem, vagy csak "látszólag" elnyerni. Csak annyiban lehetséges, hogy már elveszítette és még nem nyerte el magát, amennyiben a jelenvalólét lényege szerint lehetséges, mint tulajdonképpeni [eigentliches], azaz elsajátíthatja [zueigen] önmagát. A tulajdonképpeniség és a nem-tulajdonképpeniség létmódjai- e kifejezéseket szigorú értelemben terminusokként használjuk- azon alapulnak, hogy a jelenvalólétet általában a mindenkori enyémvalóság határozza meg. A jelenvalólét nem-tulajdonképpenisége azonban nem jelent valami "csekélyebb" létet, vagy "alacsonyabb" létfokot. A nem-tulajdonképpeniség éppen ellenkezőleg, teljes konkrétságában határozhatja meg a jelenvalólétet a maga ügyködésében, ösztönzöttségében, érdekeltségében és élvezőképességében.
...
...a megismerés a jelenvalólét, mint világban-benne-lét létmódusza...a megismerés a világban-benne-lét létmódja...a jelenvalólét...,mint világban-benne-lét az, ami megismer...a megismerésben a jelenvalólét új léthelyzetre tesz szert...A világban-benne-létet és így a világot is az átlagos mindennapiságnak mint a jelenvalólét legközelebbi létmódjának a horizontján kell az analitika témájává tenni.
...
A gondoskodásban utunkba kerülő létezőt eszköznek nevezzük.

(M.H.:L.é.I.)

0:37

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.
...
Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.
...
És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

(P.J.:A.)

17:26

A rave kortárs urbánus fiatalok együttléte táncban és zenében.
...
A partikultúra középpontjában a tánc és a zene áll. Végső értelme az ünnepben, azaz a partiban nyilvánul meg. Forrása a "tisztességes" polgár számára ismeretlen, földalatti helyre vezet: olyan klubba, ahol etnikai, szexuális kisebbség táncol, ezzel is kifejezve identitását a domináns kultúrával szemben.
A parti egy új generáció ünnepe, amely nem tudta, nem akarta, s amelynek, úgy tűnik, nem is kellett a mindennapok szürkeségét elviselni.
...
Minden partiról valló személy a sajátos rituálén kívül egy megkülönböztető magatartásformáról beszél. Ennek kulcsa a PLUR rövidítés. PEACE (béke), LOVE (szeretet), UNITY (egység) és RESPECT (tisztelet); kicsit önironikusabb fordítása Please Let Us Rave! (Kérlek hagyj raveelni!). Létezik a PLURR is, ahol a második R RESPONSIBILITY- t (felelősség) takar, ironikus olvasata pedig: People Love Underground Rail Roads (Az emberek szeretik a föld alatti vasutat).
...
Az elektronikus zene sikeresen szakított az ötvenes évek uralkodó rockjának heroikus szólógitár esztétikájával.

(B.E.: E.)

22:15

mi volt kérded a legszebb dániában

kapásból válaszolhatok a repce

igen a repce a keresztesvirágúak családjából

még a tenger felett ahogy megpillantottuk

a repcetáblákat az volt a legszebb

mint ikonok az angyalok arca köré

úgy olyan áhitattal terigettek a dán parasztok

leheletnyi aranylemezeket a földre

s arra száll a harmat azon csillog remegve

és a repcetáblák tengerbefúló csíkjára landoltunk mi is

akárha a keresztesvirágúak valami furcsa hadjáratában

a sötét templomokból összegyűjtöttük volna mind

a fény-írt ikont

s kirakták volna őket a földre hogy erős fényük

gerjessze a pislogó napot

a repce volt a legszebb

még a tenger felett ahogy megpillantottuk

a repcetáblákat az volt a legszebb

meg az volt a legszebb ahogy beléptünk

a koppenhágai kierkegaardba (=sírkert)

sören kierkegaard a filozófus sírját keresendő

és a sima füves sírokon szanaszét félmeztelen

napozó szőke lányok seregét pillantottuk meg

igen az volt a legszebb

ők azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon…

(M.v.k.a.l.d.)

hová lett az aszpirin

a BAYER

szépen idekészítettem hogy reggel azonnal bekaphassam

már hónapok óta migrénnel ébredek

vagy zsába

kinyomtam a zöld fólián

szeretem átnyomni az aszpirint a fólián

éppen olyan érzés mint kinyomni a kaucsukbaba szemét

gyöngyszemét

te szemét te szemét

kiáltoztam dorgáltam a babáimat és a vége természetesen mindig az lett

hogy kiböktem a szemüket

gyöngyszemüket

(B-A)

(T.O.: V.k.)

17:22

Egy ideális társadalomban elképzelhető lenne, hogy a jó új természetszerűleg nő ki a jó régiből, vita és teória nélkül; ez volna az élő hagyományok társadalma. De a valóságos, vagyis lomha, tehetetlen társadalmakban a tradíció általában bálványimádássá fajul, és az újdonság iránti vágy, égető szükségletté válik. Ez árt a művésznek és az irányzatnak, mert könnyen gúzsba köti az elmélet, és beszűkíti a folytonos polemizálás, de ha hibázik is, öregkorában vigasztalhatja a gondolat, hogy ha nem küzdött volna, semmit sem hozott volna létre.
...
Tehát még a „legszabadabb” vers kárpitja mögött is ott kell lebegnie egy egyszerűbb metrum szellemének, amely, amikor éberségünk lankad, vészjóslóan előlép, de eltűnik, amint felkeltette a figyelmünket. Másképpen: a szabadság csak akkor igazán szabadság, ha egy mesterségesen kialakított szabályrendszer lappang a hátterében.

(T.S.E.:K.a.r.)

13:12

Tipikus humánspecifikus (azaz csakis az embereknél megtalálható) motivációk például a teljesítmény, az autonómia, a munka- és főleg: a pénz. Egy majmot is meg lehet tanítani arra, hogy egy zseton bedobására egy gép banánt ad neki, és akkor az a zseton a továbbiakban pontosan ugyanúgy motiválja a majmot, mint a banán: ha éhes, akkor nagyon, ha jóllakott, akkor kevéssé. De nem lehetett megtanítani a majmokat arra, hogy a zsetont általános egyenértékesként tudják kezelni, azaz hogy egy zseton többé-kevésbé olyan mértékben motiválja őket, mint amennyire éppen szükségük van arra a jószágra, amit konkrétan "vesznek" érte. Az állatokat tehát ugyan motiválja a pénz, de nem igazán pénzként, hanem csak annál sokkal egyszerűbb módon.

(H.Gy., Sz.M.: G.)

1:05

De boldogtalan lelkületű Balecqua, hát a lényeget, de hiszen éppen a lényeget nem látod: vagyis azt, hogy a szépségnek, végelemzésben, a kategóriákhoz semmi köze, mivel a kategóriákon túl honol. Egyetlen kategória van csupán, a tiéd, amelyet a te vértolulásaid határoznak meg. Amint valamennyi misztikus, hitvallástól, bőrszíntől és hittől függetlenül, hitvallás nélküli, színtelen és nemtelen Krisztussá lényegül át, úgy kell a szépség minden kategóriájának a tiéddé átlényegülnie.
...
Melik a natyobb: az egymástól való távollét szenvedése, vaty az együttvalóság létének szenvedése, etymás szépségén sírva?
...
Ezt a csodálatos szűz üszőt akarom, amely csak úgy bőg a szépég betegségétől.
..
..fekete hattyú, véres csőrrel...
...
Az atlétikus és ugyanakkor esztétikus madárkoponyácska gyökere és forrása kétszeresen is valóban- amikor magányát és társas együttlétét is nem igazolta, népesítette be és szépítette meg bedugult orra turkálásával- mutatóujját, ujjbegye és körme állandó gyönyör- és csodálkozás forrása volt, ujja szakadatlanul ebben kalandozott turkálta és dörzsölte, simogatta és nyomkodta, ahogy egész évben (a dörgölés eksztázisa) a szemüvegét dörzsölgette...
...
...én vagyok az emberellenesség krémjének csorgatott krémje, igen, kvintesszenciája és végeredménye...
...
...pépes fájdalomturbán övezi lópofáját...
...
-Aha- szólt Balecqua. Balecqua kinyitotta a száját és azt mondta: Aha, mindahányszor nem érzett semmit, vagy nem tudta szavakkal kifejezni, amit érez.
...
Maradjon ő csak egészen haszontalan és gyönyörű, mint a legszebb elképzelhető zene.
...
...mert senki nem vitatja lénye marginális mivoltát, amely marginalitást ő választotta magának...
...
-Már bocsánat- szólt a feltörekvő kurva- szabadna egy szendvicset? Tojás, paradicsom, uborka.
...
Részegségének diagrammja néha visszatért önmagába, mint valami nyolcas és ha felszálló ágban élő szándéka eszébe jutott, akkor ugyanez eszébe jutott a leszáló ágba is. Ez volt a részegségi alakzat fartalan nyolcasa. Nem a kiindulóponton végeztük, de a leszálló ágban találkoztunk felfelé tartó önmagunkkal. Néha, mint most is, egész jót tett az embereknek; máskor nem tett jót, olyankor új otthont kellett keresni.
...
Az elme közönyös a közöny iránt, amiben leledzik, az emlékezet viszont nem szenved a bánattól, amely benne munkál.

(S.B.: M.j.n.á.)

0:16

Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott:- Azok ott hattyúk?

Valahogy ihattam Léthe vizéből, magyarázta Korim, s miközben csüggedten megcsóválta a fejét, ezzel is jelezve, hogy a dolog lefolyásának körülményeit ő már valószínűleg soha nem ismerheti meg, előhúzott egy doboz Marlborót:_ Van valakinél tűz?

Ilyen és ilyen ember vagyok, mondta Korim széttárt kézzel, amikor egy csődülethez érve megpillantott egy fiatal párt, majd egyszerre érezvén a teljes súlyát annak, mennyire kimondhatatlan az, aki ő, s hogy ez mennyire nem érdekel senkit, csupán annyit fűzött hozzá:- Nem tudtok valamit...éjszakára?

Ha meghalunk, az egész gépezet megy tovább, és az emberek azt gondolják, ez a legborzalmasabb, szakította félbe később önmagát Korim, aztán lehajtotta a fejét, töprengett egy ideig, majd fájdalmas képet vágva belekezdett egy lassú fejkörzésbe, s közben azt mondta:- Pedig csak ebből, hogy megy tovább, lehet rendesen megérteni, hogy nincs is gépezet.

A rend szeretete a létezés fele, így hát a rend szeretete a szimmetria szeretete, a szimmetria szeretete pedig emlékezés az örökkévalóságra...

(K.L: H.é.H.)

13:46

...a keresleti görbék alakulását a következő módon vizsgálták a patkányokkal.
Az árak szerepét pedálnyomások játszották. Ha a patkány tízszer megnyomta az egyik pedált, akkor 1 ccm céklaszörphöz jutott. Ha a másik pedált nyomta meg tízszer, akkor 1 ccm Cherry Coke-ot szerezhetett. Az árak változását az jelentette, hogy az egyik jószág "árát" konstanson tartották, a másikét pedig változtatgatták. A céklaszörp és a Cherry Coke eléggé jól helyettesítheti egymást egy patkány számára, bár a patkány sokkal jobban szereti az utóbbit. Ha mindkét jószág ára 10 pedélnyomás, akkor sokkal több Cherry Coke-ot "vásárolnak", mint céklaszörpöt. De mi történik, ha a Cherry Coke árát 20, 30 vagy 40 pedálnyomásra emelik?...
...a patkányok éppen olyan keresleti görbét produkálnak, mint amilyet az emberek szoktak tipikus esetben.

(H.Gy., Sz.M.: G.)

0:40

A felelősség eredete hosszú történetének vagyunk tanúi itt...az embert kiszámíthatóvá kell tenni. Az a hatalmas munka, amelyet másutt "közerkölcsnek" neveztem, az embernek a legrégebbi korok óta önnönmagán végzett munkája, egész történelem előtti munkája itt találja meg értelmét, nagy igazolását, bármilyen túlzott mértékű keménység, zsarnokság, makacsság és idiotizmus van is benne: az embert a közerkölcs, valamint a társadalmi kényszerzubbony segítségével tették kiszámíthatóvá. Képzeljük most magunkat e szörnyűségesen hosszú folyamat végére, oda, ahol a fa végül is megtermi gyümölcseit, ahol a társadalmiság és közerkölcs végül is napvilágra segítik mindazt, amihez eszközök voltak csupán: e fa legérettebb gyümölcse a független ember (szuverén individuum), aki csak önmagához hasonliít, a közerkölcstől újra megszabadult, autonóm, erkölcs fölötti egyén (mivel az "autonóm" és a "közerkölcsű" egymást kizáró fogalmak), röviden szólva, a saját, független, tartós akarattal rendelkező ember, aki képes ígérni...önmagát véve alapnak tekint másokra, tisztel vagy megvet...

(F.N.:A.a.m.g.)

16:50

Mivel elhagytad szövetségemet, hetven csapást bocsátok testedre. Az első csapás kínja: a szemek erőszakossága. A második csapás kínja: a hallás fáradtsága. És így tovább, mind a hetven csapás elkövetkezik számodra.

(A.: M.a.)

2:54

És akkor így szólt az Isten:- Tévedésben élsz, Ezdrás, mert az ítélet napja ilyen: akkor majd nem lesz eső a földön, és azon a napon lesz az irgalmas ítélet.
...
Akkor déli irányba vittek le, és ott egy szeménél fogva felfüggesztett embert láttam, akit angyalok ostoroztak.
...
...és láttam ott a levegő megbüntetését, a szelek fúvását, a kristályok tartóedényeit, és az örök ítéletet.

(A.: E.a.)

2:46

Tekintvén testem, szellemem és lelkem feletti szabad rendelkezésem jogát, azt kívánom, hogy említetteket elégessék, papírzsákba tegyék, és az Abbey Színházban (Dublin, Abbey Street) vigyék, méghozzá haladéktalanul arra a helyre, ahol ők életük legboldogabb óráit töltötték, a jobb oldali zsöllyékhez vezető lejárat végében lévő szükséghelyen; kívánom, hogy ott húzzák meg nekik a láncot, lehetőleg valamely színdarab előadása alatt, végrehajtván az egészet bárminemű ceremónia vagy gyászkörítés nélkül.
...
Néhány órával később aztán Cooper előhúzta a csomagot, melyet biztonság kedvéért már kora este a zsebébe süllyesztett; előhúzta, és dühösen hozzávágta egy emberhez, aki súlyosan megsértette. A zacskó a falnak vágódott, kirepedt és visszapottyant a padlóra, ahol aztán minden lehetséges rúgásnemben részesült: dribliztek vele, letoppolták, kiütötték, rálőttek, fejelték, ügyelvén eközben az amatőrszabályokra is. Zárórakor pedig már ott hevert Murphy teste, szelleme és lelke jócskán szétszóródva az ivó padlóján; s mielőtt még új hajnal szürkülhetett volna a földnek, kisöpörték, homok, sör, csikkek, üvegcserepek, gyufaszálak, köpet és hányadék társaságában.

(S.B.: M.)

szösszenetek

BLOG | MÚLT | [méjltumí]

2006. április 25., kedd

2006. március 6., hétfő

2006. március 2., csütörtök

2006. február 24., péntek

2006. január 2., hétfő

2005. december 31., szombat

2005. december 21., szerda

2005. december 16., péntek

2005. december 12., hétfő

2005. december 10., szombat

2005. december 8., csütörtök

2005. december 7., szerda

2005. december 6., kedd

2005. december 5., hétfő

2005. december 3., szombat

2005. december 1., csütörtök

2005. november 30., szerda

2005. november 28., hétfő

2005. november 27., vasárnap

2005. november 26., szombat

2005. november 25., péntek

2005. november 24., csütörtök

2005. november 23., szerda